Programi Programok

"GRNČARSKA RADIONICA" "FAZEKAS ALKOTÓHÁZ"

        Kreativ fejlesztő foglalkoztatás és fazekas ismeretek átadása általános iskolás diákoknak

Tartalmi beszámoló    

2010 december első hetében a bezdáni általános iskola magyar tanulóival megkezdődött a fazekas-oktatás. Ők önkéntes jelentkezők voltak, a felsős tagozatokból, akik visszajeleztek arra a kérésemre, hogy olyan érdeklődőknek jelentkezését várom, akik komolyan meg szeretnének ismerkedni a fazekassággal, az agyag természetével. A foglalkozások, minden munkanap két órán át tartottak, ami magában foglalta az elméleti, de főleg a gyakorlati részt. A gyerekeket csoportokra osztottam, mivel egyszerre csak ötükkel tudtam az asztalnál kényelmesen dolgozni. Még ők dolgoztak, én meséltem nekik a az agyag-művesség kialakulásáról, az agyag megmunkálási módjairól, tehnikákról.

Mivel kevés idő állt a rendelkezésünkre, igy csak a kézzel megformált, gyúrt tehnikákat probálták ki. A gyerekek eleinte idegenkedtek az agyagtól, mert az iskolában ugyan dolgoztak , de glinamollal, aminek ugye más a természete, nem ilyen képlékeny. Később kezdtek feloldódni, mikor látták, hogy ez nem kötelező iskolaóra, hanem nyugodtan szabadjára engedhetik a fantáziájukat. Idővel jöttek az ötletek, mint ahogy mondják, evés közben jön meg az ember étvágya. Volt aki azt mondta, hogy már kicsi kora óta kedvét lelte az agyagozásban, ugyanis alig várta, hogy eső után kimehessen a sarat gyurni.

Ne felejtsük el, hogy a hires spanyol szobrász, és keramikus, Joaquim Chavarria is ugyanigy kezdte, nem gondolta, hogy a játékból később hivatás, sőt egy  egész életre szóló örömforrás válik majd.
Nagyon sok ügyes és tehetséges gyerek volt köztük, akik szinte mindent meg tudtak csinálni, amit elterveztek, vagyis rátapintottak az agyag természetére, és úgy formálták és állitották össze a tárgyakat, hogy az tökéletes volt.Elkészült gyertyatartó, mécses, hamutartó, tálca, kosár, medál, anyukának sziv, és volt aki szobrászkodott is.

Gyorsan elmúlott a napi két óra, és a gyerekek szomorúak voltak, hogy csak ennyi volt, és izgalommal kérdezték, mikor szervezünk megint fazekas-oktatást. Én megigértem, hogy hamarosan.

Két hét után, miután a munkák megszáradtak, kiégettem őket, és örömömre mind sikerült. Akkor csináltunk egy csoportképet, és a kiégetett munkákból vittek haza emlékbe, de nagyrészt az iskolának ajándékozták, amiből majd kiállitást fogunk szervezni.

Öröm volt velük dolgozni, mert láttam, hogy visszhangra talált az a vágyam, hogy a fiatal nemzedékkel megismertessem és megszerettesem e ősi kihalófélben levő mesterség elemeit és szépségeit.

Nagy Emilia